InsiteDrama: Kispad (Tóparti Gimnázium, Székesfehérvár, 2014. nov. 20.)
Erős, hatásos, mégsem hatásvadász. Addig mantrázza a férfi a történetet, hogy egy jobbérzésű fiatalban joggal merül fel az az érzés, hogy „légyszi, ne ezt meséld már a gyereknek”. Erre is épít a program: te mit mesélnél egy kisgyereknek? Milyen útravalót adnál? A végtelenül szimpatikus feladatokkal tűzdelt foglalkozások egyszerre kívánják meg az ifjúság kreativitását és állásfoglalását, miközben semmi sem kötelező. Két előadás egymás utáni megtekintése után sem tudtam visszamondani azt a történetet, amit egy kilencedikes gondolkodás nélkül szó szerint idézett. Chris Cooper szövege és a Bethlenfalvy Ádám által játszott férfi sem hatásokkal operál – sokkal fontosabb eszközként tekint minden olyan megfogható dologra, ami kapaszkodót adhat a nézőknek. Ezekhez a tárgyakhoz köti aztán az egyes epizódokat, hogy támpontokat adjon későbbi esetleges felhasználásukhoz. Nem-formális oktatási módszereket használ, külön kiemelném, hogy azon kevés előadás egyike, melyben nem közbeékelődött foglalkozásrészek vannak, hanem az előadás elkülönülve áll helyt a beszélgetés és szituációs játék mellett. Előadásként (is) érvényes.
Bethlenfalvy Ádám és Szilágyi Sára drámatanárok nem csupán kérdéseket intéznek a diákokhoz; megmozgatnak, kérdésfeltevésre késztetnek, kreatív feladatokat kínálnak, a rossz válasz lehetősége nélkül. Arra késztetnek, hogy világíts rá mindarra, ami szép. Hogy azt vedd észre, amiért érdemes. Ezért az előadásért például érdemes.
Köszönjük Julcsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése